Drága Kosrákom!
Eleget téve a felkérésnek bejelentkezem helyzetjelenteni.
Mi a jövő héttől nyaralunk. Már alig várom. Készülődök, és igyekszem mindent elintézni, hogy nyugodt lélekkel pihenhessem ki magam. Az első héten Nagyszülőstől pihenünk, ami igazán jó lesz, hiszen a kapcsolatunk egészen jó lett, és majd biztos lesz néhány görbe kettesben eltöltött esténk, ha Bogyókát bevállalják időnként.
A második hétre egyenlőre semmi sincs, így ez csupa izgalom, a lényeg, hogy a Zuram nem fog végre dolgozni. Már csupára férjhiányom van.

Pöttöm Pannácska nagyon cuki! Folyamatosan beszél és kérdez. Mikor két éves pofaviziten voltunk a védőnőnél, akkor kérdezte, hogy elkezdődött e már a "mi ez?" korszak. No hát akkor még nem, de azóta... Mi ez? Mi volt ez? Miért? Hova ment? Hol van? Mit csináltál? stb.. Letesszük az ágyba este aludni, és még egy órán keresztül kérdez, és nem alszik..

Nem is lehet neki nem válaszolni, mert addig folyamatosan kérdi ugyanazt, amíg nem kap rá választ. Írtó édes...bár Apját tebnap azért kiborította a dolog, mikor még 11-kor is csacsogott.

Már nagylányosodik is, alig használunk pelust. Teljesen önálló kezdeményezésből elindult nála a dolog.
És csupa, csupa Nő a kis lelkem minden megmozdulásában. Imádom!
No hát velünk ennyi van viszonylag röviden.
By the way!
Kicsi Nickinkkel váltottam egy levelet, és gondoltam tolmácsolom, hogy ideolvas, de nem ír, főleg mert nem tud belépni a régive nevével, illetve csinált egy újat, de azzal sem.
Szóval nem vagyunk elfelejtve.
Törpiek? Ti is írjatok!!!